Róka Rudi mindig csalafinta volt, s ravasz,
ügyesen taktikázott és játszott folyvást,
biz érkezett is rá számtalan panasz.
Ám hiába, nem zavarta mindez, vigyorgott,
és egyre csak gyűjtögette a zsákmányt,
nem osztozott, helyette vicsorgott.
Egyre nagyobb területre fájt immár a foga,
elüldözte a gyengébb rókákat messzire,
s szentül hitte, hogy van hozzá joga.
Elvette a zsákmányukat, az odúik tömegét,
egy kopár területre zárta be őket mind,
és szentírásnak tartotta a szövegét.
A rókákat öngyilkosságba akarta hajszolni,
azonban kiderült, ez nem olyan könnyű,
hiszen sokukkal meg kell harcolni.
Az értelmesebb rókák nem adták magukat,
döntöttek, felveszik a küzdelmet vele,
és kiverik a szállásáról a nagyurat.
Róka Rudi morcosan nyeffegett egy ideig,
s megértette, ha nem változtat taktikát,
a Rókavárból bundástól kiteszik.
