A remény harcosa a sötét erdők rejtekét járja,
és ott meglapulva figyeli a világ bánatát,
a fény visszatértét már nagyon várva.
Remeteként, magányosan és titokban jár, kel,
gyűjti az erejét az eljövendő nagy harchoz,
s az emberi lelkektől bátorítást nyer.
A remény harcosa visszavágyja a jót, a szépet,
tudja, nagyon keményen kell majd küzdenie,
ám hiszi, minden nem érhet így véget.
