Régi emlékek suhannak a gondolatok útjain,
felidézve olyan sok szépet, annyi vágyat,
s csendesen pengetnek a lélek húrjain.
Ismét előtörnek az elmúlt idők a homályból,
mosolyok, ölelések, vidámság és flörtök,
s megannyi érzés a szívnek a honából.
Újfent élnek az eltávozott szerettek, barátok,
az elvesztett gyermekek, közeli rokonok,
és elmosódnak a láthatatlan határok.
Régi emlékek, s egykori, csodás álmok sora,
bennünk élnek az időknek a végezetéig,
s nem fognak elhagyni minket soha.
