március 2022 - 2 / 4 oldal - Kiss Gyula versei

A tavaszi szellő bársonyán

A tavaszi szellő bársonyán gyöngyözik a harmat,

a madarak többsége éjjelente vidáman dalol,

s nappal a szemek elől elbújva hallgat.

Éled a természet, rügyek bimbóznak a fák ágain,

zöldellni kezd a fű a réteken, s csobog a patak,

ragyog a napfény a Föld varázslatos tájain.

Kiszabadul fagyos börtönéből az őszinte szeretet,

s lágyan megcirógatja a vágyakozó arcokat,

felvidítva minden felnőttet és gyereket.

A tavaszi szellő bársonyán a remény is útjára kél,

és útján megdobogtatja a legapróbb szívet is,

s boldogságot hoz mindenkire, aki csak él.

Oly sokat veszítünk

Oly sokat veszítünk életünk, létünk folyamán,

rengeteg probléma terhel bennünket végig,

s mi tétován utazunk a sorsunk vonatán.

Eme vonat ismeretlen tájakra, a távolba vezet,

hol a szeretteink emléke fennen ragyoghat,

és ahol a szívünk teljes erejéből szeret.

Az úton azonban számtalan próba áll előttünk,

s egyik nehezebb lesz majd, mint a másik,

kérdés, mit hoz ez ki végül belőlünk?

A jót, a rosszat, a zűrzavart, a káoszt, a békét,

mégis lesz teremtő ereje a gondolatainknak,

esetleg elhozzuk a gyilkos világvégét?

Oly sokat veszítünk, hisz tétovázóak vagyunk,

és a gyengeségünk túl sokat nyom a latban,

vajon az időben milyen nyomot hagyunk?

A félelem vezérli

A félelem vezérli a mindennapok összes percét,

az irányítja a gondolatokat, s leköti az elmét,

emiatt tudja kivitelezni a gonosz a tervét.

Rettegésben tarthat mindenkit hazugságok által,

egymás ellen fordíthat bármikor aljassággal,

és felelősséget semmi iránt nem vállal.

Régen kitervelték a stratégiát, céljuk a hatalom,

a mindenekfölött állás és az istenné válás,

s a buta szolgák fölötti teljes uralom.

A félelem vezérli az egész életet, minden napot,

s a létezés valamennyi pillanatát, mozzanatát,

amíg eme hiedelmeket el nem hagyod.

Mély altatásban

Mély altatásban fekszik a beteg hosszú ideje,

és ez idő alatt annyit kísérleteztek már vele,

mégis él, pedig körüllengi a halál hidege.

Bármit is csináltak a testével, azt nem érezte,

hiszen letompították az összes érzékszervét,

s tettek róla, a gonosz szándékot ne érezze.

Olyan régen előkészültek már erre a műtétre,

sokat fenték előtte a szikéket naphosszat,

s tudták, nem lesz itt szükség művérre.

Mély altatásban bármit megtehetnek a testtel,

s akár fel is darabolhatják tetszésük szerint,

hacsak a vég előtt nem ébred az ember.

A gonosz soha nem alszik

A gonosz soha nem alszik, ám elhiteti, hogy igen,

ügyes mutatványokkal szórakoztatja a népet,

s a nézők nem akarják elhinni, van ilyen.

Egyik trükköt lecseréli egy másikra és így tovább,

mire a közönség rájön, mennyire át lett verve,

hirtelen eltűnik előlük, s feltűnik odább.

Könnyen hipnózisban tud tartani bármilyen lényt,

és amíg azok nem látnak, csak bámulnak előre,

addig a háttérben örökre elzárja a fényt.

A gonosz soha nem alszik, nem pihen, nem fárad,

és szemfényvesztéssel eléri, hogy jónak lássad,

miközben elveszi az életed, pénzed, házad.

Az álmok útján

Az álmok útján bármi előfordulhat és történhet,

zöldellnek a fák, a bokrok, madarak dalolnak,

s itt nem érvényesek az emberi törvények.

Ragyogóan süt a Nap és beragyogja a kék eget,

a kristálytiszta patakok vizén sellők táncolnak,

itt minden élőlény boldog, szeret, s nevet.

Nagyok, s kicsik jól megférnek egymás mellett,

az állatok barátságosak, sőt beszélni is tudnak,

és megmutatja magát minden, ami rejtett.

Az álmok útján végtelen a fantázia és a remény,

bárki belebújhat bármilyen alakba, szerepbe,

itt nem létezik sem gazdag, sem szegény.

Létezik viszont igazságosság, s végtelen varázs,

az őszinte szeretet, az érző szív, a nyugalom,

és e helyen soha nem győzhet a kaszás.

A szabadság szele

A szabadság szele feltámadott most tavasszal,

és próbálja elfújni a sötétségnek a felhőit,

nem lehet megvenni pénzzel, arannyal.

Végigcirógatja a megfáradt és rémült arcokat,

eszükbe juttatja, hogy lehet még esélyük,

ha sikerrel megvívják önnön harcukat.

Hiába dörög az ég, a villámok hiába cikáznak,

amíg csak a tiszta szívek együtt dobbannak,

s együtt éreznek, van remény a világnak.

A szabadság szele megborzongatja a lelkeket,

és felszítva a hamu alatt rejtőző parazsat,

újraéleszti az elfeledett harci szellemet.

A legélhetetlenebb helyen

A legélhetetlenebb helyen is kicsírázik az élet,

csak megfelelő körülmény kell mindehhez,

s mindezt a tudást letagadni biza vétek.

Amennyiben akad elegendő ivóvíz és energia,

az alapok már meg is vannak eme csodához,

csupán kell még hozzá egy kis esszencia.

Mikor ezen összetevők elegyednek egymással,

megtörténik az, ami hihetetlennek tűnhet,

gazdagítva a természetet egy, s mással.

A legélhetetlenebb helyen sem arathat a halál,

és bármilyen kegyetlen, gonosz is a sors,

az ember mindig újabb esélyre talál.

Egy pihentető alvás

Egy pihentető alvás olyan sok mindennel felér,

a fantáziavilág megelevenedik minden éjjel,

és varázslatos, csodás történetekről mesél.

A tudat ellazul és szabadon járja önmaga útját,

igen gyakran felidézi a régi szép emlékeket,

sokszor újraértelmezve a jelenét, múltját.

Eközben a test csak fekszik, nem ura magának,

tehetetlen és gyakorta szinte bénának tűnhet,

ám álmában ellenáll gondjának, bajának.

Egy pihentető alvás megnyugtathat, erőt adhat,

s szebbé teheti a világot, bármilyen is legyen,

általa bárki ismételten új reményt kaphat.

Életünk vége felé

Életünk vége felé megelevenednek a múlt percei,

a történések, az óhajok, a vágyak sokasága,

s dolgoznak a szervezet emlékező sejtjei.

Megmutatják egykori önmagunkat, igazi énünket,

a távolba veszett álmainkat, a szerelmeinket,

s mindazt a jót, mi feltüzelte a vérünket.

Ismét fennen ragyognak a kimondott igaz szavak,

valós érzések árja járja át a szívünk legmélyét,

s ezek bizony megmozgatják a fáradt agyat.

Életünk vége felé másként hatnak reánk a dolgok,

sok mindent sajnálunk, s van amit megbánunk,

bármilyen irányba is haladjon a sorsunk.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30	31